Damien Flame's (készülget)

Név: Damien Flame's
Becenév: D
Avatarkép: Ed Westwick



Születési hely, idő: 1993. február 17.
Kor: 19
Foglalkozás: Tanuló



Család:
Apa: Ervin Flame's/42/szálloda lánc tulajdonos
Anya: Clarissa Flame's/24/elhunyt
Testvérek:



Kinézet:
Jellem:
Érdekesség:



Előtörténet:




Szerepjáték példa:
Nem kell sokat várnom mire jönnek valakik akik számomra érdekesek. Nem kell nekem tudóst hívni ahoz, hogy megállapítsam mik ők. Az egyiket ismerem, Michaelt. Ő angyal, de a lány egy démon az holt biztos. És az is látszik, hogy közöttük van valami és nem barátság az biztos. Elkapom róluk gyorsan a tekintetem és egészen addig míg hozzám nem jönnek az ételemmel foglalkozom.
- Sziasztok! Persze, foglaljatok helyet. Van itt elég hely hármónknak. - mosolygok rá a srácra, de a lány csak egy szúrós pillantást kap.
- Amúgy ezt nem én csináltam. - ráncigálom meg kicsit a pólóm - Az a béna pincér ott leöntött paradicsomlevessel. - bökök fejemmel a pincér felé.
- Michael egyébként elfelejtetted említeni, hogy van egy barátnőd. Nem mutatnál be minket egymásnak? - kérdezem egy bájos mosoly közepette, majd ha letudjuk az ismerkedést föl állok.
- Gyere velem egy kicsit légyszives. - mondom a velem azonos fajúnak majd azonnal az étterem másik sarkához indulok és ajánlom, hogy kövessen, mert van egy pár kérdésem és mondani valóm. Miután elérem a legtávolabbi sarkot az asztalunktól, és miután Michael is ott van rákezdek azonnal.
- Nem értem mi ütött beléd. Egy démon most komolyan? Valamilyen képességgel babonázott meg téged vagy elhagytad a józan eszed? Ezért akár meg is ölhetnek. De még az a szerencséd, hogy én tudtam meg és nem más. Tartom a szám, de azért gondold meg még egyszer, hogy mit teszel így. - igaz, hogy suttogom, de még így is úgy hangzik mintha kiabálnék. Egy darabig nézek rá szigorúan, majd elég hamar megbánom amit mondtam. Ilyen vagyok én még egy lecseszést sem bírok lelkiismeret furdalás nélkül hozzá vágni valakihez.
- Bocs...nem úgy értettem csak...tudod jól, hogy mennyire belém nevelték ezt a démonom iránti utálatot. De tudod mit...ha te boldog vagy vele akkor nekem mi közöm van hozzá. Remélem nem haragszol. - motyogom és eléggé szégyenlem magam tényleg a lecseszés miatt. Vissza kullogok az asztalhoz és elkezdek enni, hogy ne gondoljak arra amit nem is olyan rég mondtam. Bár az evés nem túl hatásos módszer.

Hozott: http://angeldemon.hungarianforum.com, Jane Heloise Glasia szemszöge